Az évtized angol labdarúgásának legmeghatározóbb csapatában többségi tulajdont szerzett Malcolm Glazer amerikai milliárdos, aki ezentúl szinte teljhatalommal dirigálhat legújabb "játékszerénél". A hatalomátvételt ellenzők (főképp a szurkolók) attól félnek, hogy az amerikai pénzember jó kapitalistaként csak profitot akar szerezni, amihez minden eszközt felhasznál. De hogy fajult idáig a helyzet? Miként ostromolta az Old Traffordot, és járt sikerrel sokadik alkalommal? Egy felvásárlási szappanopera sokaknak szomorú véget ért, de úgy is folytatódik? Ezt még nem lehet tudni, viszont sok mindent már igen...
 
Malcolm Glazer, aki túl kevésnek találta az NFL-t
 
Glazer úr egy az Egyesült Államokba kivándorolt litván család sarjaként született 1928-ban. New York államban nőtt fel, apja óraalkatrész-kereskedelemmel foglalkozott, majd halála után fia átvette az üzletet, és harminc év alatt az ország egyik legsikeresebb üzletemberévé vált. A '90-es évek elejére már milliárdossá váló Glazer sikertelenül próbálkozott egy vasúttársaság felvásárlásával, ellenben gombamód szaporodtak érdekeltségei ingatlanokban, éttermekben és tv-társaságokban. Belekóstolt a Harley-Davidson világába is mint üzlettárs, de igazán híressé/hírhedté 1995-ben vált. Ekkor élte ki először úgy istenigazából vásárlási szenvedélyét, és kimutatta a sport iránti érdeklődését is , ugyanis szerény 192 millió dollárért megvásárolta az akkoriban agonizáló Tampa Bay Buccaneers (kalózok) amerikaifutball-csapatot. Nem vacakolt sokat, a szezon végén kirúgta az edzút és a teljes szakmai stábot, és új alapokat épített. És itt jönnek azok a dolgok, amelyek igazán nyugtalaníthatják a manchesteri fanatikusokat, hiszen Glazer beindult: a hagyományokat nem tisztelve megváltoztatta a Tampa csapatszínét és emblémáját, majd a szurkolók igényeit figyelmen kívül hagyva kiköltöztette a gárdát a városból, és 1998-ban felhúzatott egy 200 milliós stadiont. És hogy esetleg mi nyugtathatja meg a manchesterieket? Nos, a Tampa Bay 2003-ban elnyerte a Super Bowlt, és ma már négyszer annyit ér, mint 95-ben. Glazer azonban túlnőtte Floridát, és karjai immár Európába is átnyúlnak.
 
A főkalóz játéka
 
A tojáslabdáról azonban hamarosan focilabdára váltott a pénzember. 2003 márciusában - amikor a United utoljára bajnoki címet ünnepelhetett - 9 millió fontért részesedést (3%) vásárolt magának Anglia leggazdagabb klubjánál, amelynek részvényei már évek óta sikeresek voltak a londoni tőzsdén. Glazer természetesen nem állt meg, és a "több részvény, több profit" elvet követve bővítette pakettjét (2004. június - 20%, 2004. október - 30%), de egy idő után meg kellett állnia, hiszen a klubnak voltak egyéb tulajdonosai is. Az amerikai azért nem terjeszkedhetett tovább, mert útban volt neki a két milliárdos ír, JP McManus és John Magnier, akik már régóta vezető pozíciót töltöttek be, már ami a pénzügyeket illeti. A főleg versenylótenyésztésből és lovas fogadásokból meggazdagodott duó akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor konfliktus alakult ki köztük és a vörös ördögök menedzsere, Sir Alex Ferguson között. Fergie is előszeretettel nyerészkedik a lovassportban, és épp ezért nézeteltérésbe keveredett az írekkel a rekordokat döntögető versenyló, a Gibraltár Sziklája miatt. A ló birtoklásának joga Magnier kezében volt, Ferguson szerette volna azt részben megszerezni, és amikor a két barát akadályozta őt a terveinek megvalósításában, hangos szópárbaj kezdődött a felek között (a brit bulvársajtó szerint a harc arra ment ki, hogy "ki birtokolja a csődör spermáját"). A klub szurkolói persze Sir Alex mellé álltak, aki megvívta a maga csatáját. Ezután az írek visszavonulót fújtak, de alig várták a pillanatot, amikor visszavághatnak a skótnak. Ez a pillanat hamarosan eljött.
 
Malcolm lett a befutó
 
Glazer mindenáron növelni akarta részedsedését az egyesületnél, így ajánlatott tett McManusnak és Magniernek: felvásárolja az általuk birtokolt 28,7%-ot. A két ír egy kis kivárás után belement az üzletbe. Miért ne tették volna - hatalmas profittal szállhattak ki (80 millió font), és megkeseríthették Ferguson életét. 2005 februárjában Glazer 800 millió fontos ajánlatot tett a klubra, ami már elgondolkoztatta az elöljárókat. Mivel a MU-t felvirágoztató üzleti zseni, Peter Kenyon már a Chelsea-t patronálta, így a mostani vezér, David Gill vette kezébe az ügyek irányítását. Nem volt azonban egyszerű a helyzet. A 90-es évek végén a vájt fülűek számára ismerős ausztrál médiamágnás, Rupert Murdoch már tett egy csaknem 1 milliárd fontos ajánlatot, ám akkor az indulatos szurkolói fenyegetések és a brit sportminiszter rosszallása miatt a BSkyB TV tulajdonosa végül elállt az üzlettől. A szurkolók most is nemtetszésüket fejezték ki, "a United nem eladó" táblákkal tüntettek a székház előtt, és szervezett akciókkal hívták fel a figyelmet arra, hogy ebben a partiban nekik is osztottak lapot, hiszen ők kisrészvényesként 15 százalékot birtokolnak. A Manchester United egyik ügyvédjének luxuskocsiját festékkel öntötték le, így a főnökök gondolkodási időt kértek, és végül arra jutottak, hogy Glazer vizsgálja felül ajánlatát, ne vegyen fel annyi hitelt, és konzultáljon a tőzsdei hatóságokkal. Richard Caborn sportminiszter most is közbeszólt, de most csak figyelmeztette az amerikait, hogy ne hagyja figyelmen kívül a szurkolók akaratát. Nos, a Tampa tulajdonosa fenntartotta ajánlatát, és a klub vezetői tudták, nem húzhatják az időt akármeddig, ráadásul a csapat szereplése csalódást okozott, így nem lehetett palástolni a problémákat sem. Glazert április végén utoljára felszólították, hogy május 17-ig tegyen újabb ajánlatot - erre ő 57%-ra növelte tulajdonjogát, majd a határidő előtt ismét állást foglalt, és végül 780 millió fontban állapodtak meg. Malcolm Glazer most már a papírok 75,7%-a felett rendelkezik, tehát megnyílik előtte az őt a "háromnegyedes", majd a teljes részesedés felé, amellyel ő válna az óriásklub abszolút tulajdonosává, ilyenformán mindenben szabadon dönthetne, akár a tőzsdéről is kivezetheti a Manchestert, és más folyamatokat is beindíthatna a szigetországban. Ahogy James Lawton, az Independent újságírója fogalmazott: "Glazer nem csak felvásárolja a Unitedet. Azt is jelzi, hogy ezentúl az egész angol futball eladó!"
 
Mit mondanak és tehetnek a szurkolók?
 
A csapat szurkolói egységesen lépnek fel, mert tudják, hogy csak együtt csikarhatnak ki eredményt. Elsősorban attól félnek, hogy Glazer radikálisan megemeli majd az éves bérletek árát, mint tette azt minden évben a Tampánál. Továbbá nehezményezik, hogy az ajánlat egyrésze, 265 millió font bankhitel, a jövőben az MU adóssága lesz. Márpedig ez elfogadhatatlan egy olyan klubnál, amelynek az utóbbi években nemhogy adóssága nem volt, de a 30 millió font alatti nyereség nagyon ritka vendégnek számított. Az üzletember ráadásul minél hamarabb szeretne profitot realizálni, ezért arra is hajlandó, hogy a kiadásokat a szterjátékosok (így Rooney, Van Nistelrooy, vagy Rio Ferdinand) eladásával csökkentse. A drukkerek lehetőségei igen szuéles skálán mozognak. Továbbra is szervezhetnek tömeges tüntetéseket, ami - tekintettel arra, hogy a klubnak hivatalosan 28 ezer kisrészvényese van - igen hatásos lehet, ráadásul fontos mérkőzéseken fejezhetik ki véleményüket jegy - és zászlóégetéssel egybekötve, ami azért kicsit furcsának hat. Bojkottálhatják a meccseket, ami igen súlyos érvágást jelentene, hiszen a United bevételeinek 36%-a jegybevétel, plusz épp most tervezik a stadion kibővítését 75 ezresre, de minek, ha nem lesznek nézők. Bojkottálhatják az ajándékvásárlást, más néven a merchandisingot, ami szintén óriási bevételkiesést okozna, de kérdéses, hogy hosszú távon kibírnák-e a szurkolók, hogy szeretett csapatuk elavult mezében feszengenek. Végül új klubot alapíthatnak, amely a szurkolói szervezet vezetője, Jules Spencer szerint nem kizárható, és nem is példa nélkküli: a Wimbledon ma már hivatalosan Milton Keynes Dons néven szerepel, miután szurkolói kezdeményezésre kiköltöztek Londonból.
 
Mit hozhat a jövő?
 
Sam Detta pénzügyi szakértő szerint még kétséges, hogy mit fog tenni Glazer a jövőben annak érdekében, hogy növlje a bevételeket, hiszen a Manchester eddig is egy csúcsra járatott, aranyat hozó vállalkozás volt. Valószínűleg változni fog az egyesület vezetésének személyi összetétele: a tulajdonos eddig már 3 embert kitúrt az igazgatótanácsból, és azt tervezi, hogy kulcsszerepet ad két fiának, Joelnek és Avinak. Ferguson jövője is veszélybe kerülhet. Bár Glazer tisztában van Fergie eredményeivel és népszerűségével, egyáltalán nem biztos, hogy az edző nem venné a sátorfáját, ha az amerikai tényleg mindenbe beleszólna. A Premiership edzői mindenesetre kiállnak a skót szakember mellett. José Mourinho, a bajnok Chelsea trénere szerint "ha valaki már olyan sokat elért, mint ő, akkor csak maga mondhatja meg, hogy mikor hagyja abba. Senki sem avatkozhat ebbe bele." Az edző távozása természetesen beláthatatlan következményekkel járna. Malcolm Glazer üstökösként robbant be Angliába, csakúgy, mint Roman Abramovics 2003-ban. Nagyon eltökéltnek látszik, nem valószínű, hogy bármi is eltántorítaná őt az üzlettől. Alan Flitcroft, a szigetország egyik legtekintélyesebb szakírója szerint türelmesen kell várni, mi történik. Még akár jól is elsülhet az üzlet, hiszen a vevő új szponzorokat hozhat, feljebb srófolhatja a tévés bevételeket, ráadásul tovább növelheti a United befolyását a tengerentúlon, amelyet mint piacot a Manchester United csak két éve céloz meg.